Néhány perccel ezelőtt az orulunkvincent.blog.hu c. blogon jártam. Az egyik posztjuk alatt (orulunkvincent.blog.hu/2012/12/21/iksz-ek), a kommentsorban, egy Hamvas-idézetet olvastam. Ezt:
„A hősi élet nem Héraklész kiváltsága. A görögök hérosznak mondtak és tartottak harcost, királyt, művészt, gondolkozót, orvost. És nemcsak olyan embert, akinek vétsége miatt össze kellett törnie. Hérosz, mondja Seneca, akit nem lehet legyőzni; legfeljebb megölni. Akinek sikerül, hogy legalább életének nagy pillanataiban sorsánál erősebb legyen. Aki nagyságot valósít meg, tekintet nélkül arra, hogy abba belebukik, vagy sem.
A realitás a stréber számára sem végső határ. Ez a realitás azonban nem mint a hősi életben, sziklafal, hanem valami nyúlós anyag, kátrány, vagy ilyesmi. A stréber ebben a nyálkában a realitással nem küzd, hanem abban furakodik. Realitás a stréberre sem érvényes; szükségszerűsége neki sincs. Kicsiny dolgoknak kicsiny hely kell, éppen csak hogy elférjen. Majd aztán, ha sikerül, szemtelen lesz, és elkezdi a többit helyéről kitúrni. Tolakszik, éspedig azokhoz, akiktől valamit vár.
A héroszt és a strébert a becsvágy köti össze; ugyanaz, ami őket szétválasztja. A hérosz becsvágya az áldozatban kulminál, ami annyit jelent, hogy végül is önmagával fizet. Ez a hősi élet előkelősége. Ezért a hérosz a nemes ember. Mert az áldozat: tudni, hogy van valami, ami az életnél több, és az életet ezért a többért odaadni. A hősi élet befejezett mű, akkor is, ha összetörik.
A stréber nem törik össze, legfeljebb pórul jár. A stréber nem ölhető meg, legfeljebb eltaposható. Áldozat? – Eszébe se jut. Kis előnyök. Reálpolitika. Minél olcsóbb, annál jobb. Ha sikere van, pimasz, és nem mulasztja el, hogy érdemeire hivatkozzék. A stréber rangtalan, és ezért lehetetlen, hogy akár tragikuma, akár komikuma legyen. Nem drámai, és ami lényeges, nincs összeütközése. A stréber ellentét nélkül van, valószínűleg még a becstelen se vállalkozik arra, hogy vele szembeszálljon. Nem néz körül, és nem látja, hogy ahhoz, amit tesz, ki mit szól. Ez pedig ugyanaz, mintha az ember azt mondaná, mértéken alul van. Olyan ember, aki a lényegtelenséget a legjobban megközelíti. Csak kaparja magát előre, és ez a heroikus áttörésnek pontos fordítottja. A stréber realitása is tágítható, mert az iszapban makacsul mászik, de mivel mértéken alul áll, sohasem mondható, hogy betelt. Mi telhet be? Tehet és mondhat, amit akar, jelentéktelen, csak bosszúság, hogy az emberi élet ilyesmire is felhasználható.” (orulunkvincent.blog.hu/2012/12/21/iksz-ek/fullcommentlist/1#c18611781)
Az kommentbéli Hamvas-sorok egy másik hamvasi gondolatsort idéztek meg bennem. Ezt:
„(...)
A direkt morál az igazságtól való elhagyatottságban él.
Van, aki a direkt morálban remekül érzi magát. Gyönyörködik abban, hogy a korrupción kívül áll és ítélkezhet. Különös gyõzelem, amikor az ember fogát csikorgatja. Mellőzve lenni! Elnyomva, szegénynek lenni! Nem bírja ki senki mély sebek nélkül.
A direkt morál a lázadás és a forradalom tenyészhelye. Minden lázadó és forradalmár morális bázison áll és ez benne a direkt morál.
(...)
Ez az, amit a direkt morál a legtisztábban lát: »a behódolás az embert eredeti alakjából kivetkõzteti és az élet végeredményét kompromittálja«. A behódolásnak ezt soha senki sem bocsáthatja meg. A behódolásból sohasem lesz és nem lehet nagyság. Ez a par excellence antitragikus, vagyis ez a botrányos egzisztencia.
A direkt morál inkább őrület. Nincs megalázóbb, mint elviselni, hogy a behódolás virtuóz élettechnikával miként fut be nagy pályát és miként teszi kezét az élet javaira, és miképpen foglalja el az élet helyét, mintha az egész az övé lenne, és vesz részt abból, amibõl mindenki más kizárt. Abban, aki ez ellen nem tud kellőképpen védekezni, tízezer inkarnációra való méreg gyűlik össze. A bosszú. A bosszú, mondja Nietzsche, az akarat tiltakozása az idő ellen.
Minden mártír gondolja meg jól, vajon nem a bosszú, amely benne dolgozik? »Ó, ha az embert a bosszútól valaki meg tudná váltani!«
A behódolás az embert eredeti alakjából kivetkőzteti és az élet eredményét kompromittálja. De aki nem hódol be és nem alkalmazkodik, tiszta lelkiismeretét fenntartja és intaktságát megőrzi és a direkt morálban áll, az a bosszú angyalává lesz.
A direkt morál nárcisztikusan ragaszkodik hősies és görcsös tisztaságához. A direkt morál nem szociális, hanem egocentrikus. Ezért ha felülkerül, nem közösséget teremt, hanem forradalmat. A direkt morál, mint a rossz lelkiismeret, a nagyságot kizárja. A direkt morál középszerű és démoni.
Aki behódol, beszennyezi az életet. A rossz lelkiismeret a beszennyezett élet nyugtalansága. A direkt morál a közösségbõl kizárt és a javaktól megfosztott ember életféltése.
A behódolás megbocsáthatatlan. Annak, aki behódolt, térden állva kell bocsánatot kérnie az igazságtól, amelyet megsértett. Addig nem térhet haza.
A direkt morál csak akkor oszlik el, ha felszólítják, hogy a szeretet világába lépjen, és tényleg belép. Akkor a pokol tüzét elkerülheti.
(...)”
Ezt a Hamvas-idézetet aztán, az első idézetre válaszul, egy kommentben elküldtem.
Nem telt el három perc és a(z általam elküldött) Hamvas-idézetet a kommentsorból (ki)moderálták.
Az orulunkvincent.blog.hu az a hely, ahol Hamvas Bélát három percen belül (ki)moderálják.
***
Apdét vagy kiegészítés, 2012. 12. 23.:
Egy kommentváltás:
agresszív kismalac · http://kismalac.blog.hu 2012.12.23. 16:40:40
@mk27soundmaster: Ah, so!
(A Vincenten persona non grata lettél. Ez van. Én se magyarázgatnám, kit, miért rakok ki a blogomról. Ilyen ez a szelaví.) (Innét: mk27.blog.hu/2012/12/11/linn_sondek_lp_12_lemezjatszo/fullcommentlist/1#c18625750)
mk27soundmaster · http://mk27.blog.hu 2012.12.23. 17:00:28
@agresszív kismalac:
Válasz erre: mk27.blog.hu/2012/12/11/linn_sondek_lp_12_lemezjatszo/fullcommentlist/1#c18625750
A történet nem rólam szól. A vincenten jónéhányszor kommenteltem, néhányszor kimoderálták a hozzászólásaimat, általában (pedig) nem. Azonban most egy Hamvas-idézetre reakcióként (általam) idézett Hamvas-idézetet moderáltak ki. Nyilvánvaló, hogy ebben a történetben a „személyem” (nickem) mellékes. Az nem tetszett (ott, a vincenteseknek), amit Hamvas ír. Magam miatt soha nem írtam volna posztot. De a hamvascenzúrázás mögött meghúzódó (szelektálom, átírom a klasszikusok oeuvre-jét, hogy engem igazoljanak) szemlélet ellen bárhol, bármikor felemeltem volna (és a későbbiekben is fel fogom) emelni a szavam. (Innét: mk27.blog.hu/2012/12/21/no_de_mi_az_az_orulunkvincent_blog_hu/fullcommentlist/1#c18625886)
***
Apdét vagy kiegészítés, 2012. 12. 23.:
Újabb kommentváltás:
agresszív kismalac · http://kismalac.blog.hu 2012.12.23. 18:56:52
@mk27soundmaster: Nem hiszek abban, hogy szelektálnának a Hamvas-idézetek közt.
Persze igazából az tudja a frankót, aki kimodizott.
(Biztos, hogy egyáltalán megjelent a kommented?) (Innét: mk27.blog.hu/2012/12/21/no_de_mi_az_az_orulunkvincent_blog_hu/fullcommentlist/1#c18626685)
mk27soundmaster · http://mk27.blog.hu 2012.12.23. 19:18:46
@agresszív kismalac:
Ugyan, kismalac, nem kell a maszatolás! Azzal, hogy a másikból h_lyét próbálunk csinálni, a saját szennyünket még nem tüntetjük el. Ami a vincentblogon folyik az a legaljább ávóstempó. @jotunder nicknek eszébe sem jutott addig sem az én „zsidózásom” (egyébként igen meg lennék tisztelve, ha bárki bárhonnét akár egy „zsidózó” posztomat vagy kommentemenet idézne/linkelne!), sem a „pszichopátiám”, amíg nem szembesült saját gyakorlatával.
Linkeltem nekik egy korábbi @jotunder-kommentet (ezt a kommentemet is, evidens módon, nyomban moderálták:-)):
„jotunder · orulunkvincent.blog.hu 2012.02.18. 15:33:42
bbjnick maradhat, neonáci örjöngő repül. azt hittem érthető.”
orulunkvincent.blog.hu/2011/12/17/petschauer_es_a_patkany_nemposzt/fullcommentlist/1#c15860731
A „vincenti demokráciába”, úgy látszik, ugyanúgy belefér a klasszikusok életművének szelektálása, mint a szemérmetlen hazudozás és a másik aljas inszinuálása (természetesen, anélkül, hogy számára a szót megadnánk). (Innét: mk27.blog.hu/2012/12/21/no_de_mi_az_az_orulunkvincent_blog_hu/fullcommentlist/1#c18626820)
